Vágyakozás

A közvetlen környezetünk, a családunk és a barátaink tudták, hogy nálunk sajnos nem jön csak úgy magától a várva várt gyermek. Bármennyire is bíztunk benne és tettünk meg mindent, kiderült, hogy természetes úton nem sok esélyem van teherbe esni, mert elzáródások vannak és összenövések a kismedencémben. Amikor 2015 karácsonya előtt egy-két nappal egy laparoszkópos műtét után közölte a diagnózist az orvosom, egy világ dőlt bennem össze. A fájdalom és tehetetlen düh uralkodott el rajtam és csak magamat tudtam hibáztatni, hogy defektes vagyok. Szomorú és elkeserítő pillanatok voltak. Aztán megkaptuk a beutalót lombik bébi programra, ami egy kis erőt adott, hogy hátha mégis van esély a vágyott babára. A Forgács Intézetet javasolták és februárban már ott is voltunk, amúgy pont aznap este lettem édesanya...egy négylábú szőrös gyereké! :)

Minden vizsgálati eredményünk jó lett, kivéve az én rendetlenkedő inzulin rezisztenciám, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy várunk és megpróbáljuk először azt rendezni. Nyáron átestem a petevezeték átfúváson (azt kívánom, hogy senkinek ne kelljen átélnie azt a fájdalmat)és kiderült, hogy az egyik petevezetőm talán mégis csak átjárható. Ezen felbuzdulva belevágtunk egy inszeminációba, de sajnos nem jártunk sikerrel. Ebben az időszakban még Budapesten éltünk és én már folyamatosan azt éreztem, hogy nekem nem itt van a helyem. Nem voltam boldog a városban, ahol már 12 éve éltem és nem voltam boldog a munkahelyemen, nem voltam boldog, hogy nem sikerül anyává válni... Több hónapig jártam pszichológushoz, aki nagyon sokat segített rátalálni újra magamra és elfogadni magam és azt a helyzetet, amiben épp vagyunk. Közben elvégeztem a kismama és babás jóga oktatói képzést, ahol csodálatos energiákat kaptam az oktatóktól és a társaimtól. Teljesen átalakult bennem minden az anyaság, várandósság és baba témában és örökre hálás leszek nekik ezért!

Szóval nem volt maradásunk és hál istennek a férjem is úgy gondolta, hogy sokkal jobb lesz nekünk vidéken és fogjunk bele a közös álmunk megvalósításába! Elkezdtük árulni a lakást, én új munkahelyet kerestem Kecskeméten és közben vártam a decembert, mert akkora volt időpontunk lombik kezelésre. Amint elhatároztam, hogy menni kell, azonnal jött az új munkalehetőség Kecskeméten és a lakás is elég gyorsan elkelt, szóval irány a szülővárosom, új élet, új kihívások! Amint elindult az új életünk, újra élet költözött belém, teli voltam tervekkel és lehetőségem nyílt a munka mellett jógát is oktatni egy szuper jóga stúdióban egy nagyon klassz kis csapattal. Majd sajnos körvonalazódott bennem, hogy az új főnököm nem annyira családbarát és semmilyen szinten nem támogatja az én családalapítási terveimet, úgyhogy átrakattam februárra a lombikot, hogy nehogy gond legyen a próbaidő alatt... Nem jártam sikerrel, ugyanis a próbaidő alatt felmondtak és egyértelmű volt,hogy a tervezett baba miatt, mindezt karácsony előtt pár nappal. A második elcseszett karácsony, kezdtem azt hinni, hogy a legkedvesebb ünnepem valamiért megharagudott rám, pedig nálam lelkesebb imádója nincs. Na mindegy! Túl lendültem a csalódáson és csak a februárra koncentráltam és minden porcikámmal készültem rá. Hosszú volt a január, talán még sosem volt ennyire hosszú...