Napsütötte Toszkána: Firenze

Toszkána körbeautózása is egy bakancslistás történet volt számomra és hál istennek van egy cuki férjem, akit be lehet vonni az utazós álmaim megvalósításába. A négy napos körutazásra tavaly októberben a 30. szülinapomkor került sor. Éjszaka indultunk el Budapestről, hogy reggelre Firenzébe érjünk és miénk legyen az egész nap a felfedezésre. Én már nem először jártam a toszkán régió fővárosában, de Janinak még ismeretlen volt, így mint egy régi firenzei ismerős tudtam neki megmutatni a várost. :)

Az első dolgunk a megérkezésünk után keresni egy kávézót és elfogyasztani az első olasz reggelit egy jó ristrettóval, azért csak hosszú volt az éjszakai vezetés. Miután feldobódtunk a méreg erős kávétól nyakunkba vettük a várost. Az Arno partján sétáltunk egészen a Ponte Vecchio-ig, majd besétáltunk a Palazzo Vecchio-hoz és a Santa Maria del Fiore dómhoz és tettünk nagy kört a belvárosban megcsodálva a mesés építészeti remekműveket. Elképesztő, hogy az ember tényleg koreai vagy japán turistává válik egy ilyen helyen, mert nem tudsz nem ezer millió képet csinálni minden apró részletről. Próbálod magadba szívni az összes momentumot és elraktározni az agyaba, de egy idő után a memória megtelik. :) Azért tényleg nagyon jó, hogy vannak fényképezők és okos telefonok....

A következő megállónk a gótikus Santa Croce templom volt, ami egy hatalmas téren áll és itt nyugszik több híres olasz ember, például Galliei, Michelangelo, Macchivaelli és Leonardo Bruni. Innen elsétáltunk a szállásunkra kipakolni és szusszanni egyet, hogy bírjuk még a délutánt és az estét.

A délutáni sétánk az Arno túl partjára vezetett, ahol róttuk a hangulatos szűk utcákat, majd feltankoltunk az ínycsiklandó gelato-ból. Az Arno folyó túl partja természeti adottságai hasonlóak Budapestéhez, a folyó fölé magasodik a toszkán dombság, amin található a Pitti Palota, a Forte di Belvedere és gyönyörű parkok és hangulatos utak meseszép kilátással. Miután sikerült totálisan lejárni a lábunkat és megcsodálni a naplementét, visszatértünk a belvárosba,a Santa Croce melletti kis utcába, ahol egy pici étterem mini teraszán vacsoráztunk. Toszkán sajt és sonka tál került az asztalunkra Chiantival. Tele pocakkal és hulla fáradtan vissza sétáltunk a szállásra, közben azért még bámészkodtunk és megnéztünk minden épületet kivilágítva is. Ránk fért a pihenés, hiszen a következő nap is mozgalmasnak ígérkezett.

 

Utolsó nap Balin

Azt hiszem itt az ideje befejezni a Bali úti blogot, hiszen pont egy évvel ezelőtt voltunk az Istenek szigetén... Azóta nem telik el úgy egy nap, hogy ne gondolnék Balira, az ottani csodás emberekre, a szerethető kultúrájukra és a mesebeli vallásukra. Nézegetem a képeket és érzem, hogy a szívem egy darabja még mindig ott van, és vissza kellene menni, megkeresni! :)

Az utolsó napunk már nagyon szomorkásan telt... érdekes, mert általában az utolsó napokban egy nyaraláson az ember már egy kicsit vágyik haza, hát ez az érzés minket nem fogott el. Minden porcikám azt kívánta, hogy maradjunk még. Imádkoztam Agunghoz és Baturhoz, hogy légyszi egy picit törjetek már ki, legyen egy kis füst, ami miatt nem tudunk haza repülni. :)

Candidasában elbúcsúztunk reggel a bungalónktól, a tengerparttól, megettük az utolsó reggelinket, majd elindultunk sofőrünkkel a Padang Padang Beachre. Útközben megálltunk egy templomnál, ugyanis aznap volt Telihold és ilyenkor nagy ám az ünnepség, a felvonulás. A város apraja-nagyja elindul a templomba a felajánlásaikkal imádkozni.

Miután szétbámultunk mindenkit és magunkba szívtuk a füstölők illatát továbbálltunk. Megérkeztünk Bali déli csücskébe, ami közkedvelt szörf paradicsom. Ameddig a szem ellát mindenhol kócos szörfös fiúk és lányok robogóra biggyesztett deszkákkal nyomultak. Padang Padang Beach egyébként az Ízek, imák, szerelemek című filmből is ismerős lehet, hiszen a strandos jeleneteket itt forgatták, amit egyébként nem csodálok. Egy óriási sziklatömb hasadékában volt egy lépcsőszerű képződmény, ami levezetett minket a homokos, de sziklákkal csipkézett strandra. Éppen szörf verseny volt, szóval hullámokból és multikulti strandolókból nem volt hiány. De azért voltak elhagyatott, a víz által elzárt részek, amiket igyekeztünk felfedezni és még egyszer utoljára magunkba szívni, a sós víz, alga, naptej és friss szellő illatkombót….istenem de hiányzik!

Következő állomásunk Uluwatu sziklatemplom volt, ami része annak a 9 tenger mentén épült templomoknak, amik azért épültek, hogy megvédjék a balinézeket a tenger démonjaitól. A hatalmas sziklafalak mentén végig tudsz sétálni és gyönyörködni a tengerben és az eszméletlen kilátásban. A templom elképesztő magasságban van, azt hiszem, ha itt kellene imádkoznom, nehezen tudnék a mantrákra és istenekre koncentrálni. J

Az utolsó naplementét és vacsorát Jimbaran hosszú homokos partján töltöttük. A finomabbnál finomabb tengeri herkentyűket kínáló éttermek sora várja a turistákat végig a parton. A „terasz” vagy „kerthelyiség” itt nem más, mint a homokos part, az asztalok és székek szemben a tengerrel vannak elhelyezve, hogy véletlenül se maradj le a naplementéről. Nagyon szép és tartalmas utolsó napot töltöttünk el Balin, az álmaink szigetén. Soha nem felejtjük el az itt szerzett élményeket, barátokat és alig várjuk, hogy visszatérhessünk!

 

VÉGE…