Ahogy azt ígértem, most mesélek egy picit Gili
Meno-ról a nászutasok szigetének „csúfolt” mini paradicsomról. Mielőtt Balira
érkeztünk volna soha nem hallottunk róla. Volt akkora szerencsénk, hogy az első
Rikával és Madéval együtt töltött sörözőz és pálinkázós estén meséltek nekünk
erről a kis szigetről és segítettek a későbbiekben az eljutásban is, ami valljuk
meg nem olyan egyszerű. Candi Dasa-tól délre található egy kikötő, Padang Bai,
ahonnan indul egy gyorshajó, ami átviszi a vállalkozó szellemű turistákat a
Gili szigetekre és Lombokra. Gili szigetekből van három darab, Lombok
észak-nyugati oldalán találhatóak nyugatról keletre ebben a sorrendben: Gili
Trawangan, Gili Meno és Gili Air. A hajó kiköt Lombokon, Trawanganon és Air
szigeten, de Gili Meno, na oda egy másik lélekvesztővel kell menni. J Miután a hajótársaság sofőrje eljött értünk és
elvitt becsekkolni a kikötőbe kisebb várakozás után felszállhattunk egy gyors vízibuszra,
ami gyakorlatilag egy óriási fedett motorcsónaknak felelt meg és csak a jó
isten tudja megmondani hány km/h-val vagy tengeri csomóval vagy akármivel
száguldottunk át az óriási hullámok által fodrozott rémületes tengeren!
Senki másra nem gondoltam csak Anyukámra, hogy
Te jó ég, ebbe ő belehalna, annyira félne és én is közel járok hozzá, de azért
reméltem odaérünk egyszer és megéri. Végre kikötött a hajónk Trawanganon, ahol
nem volt kikötő, tehát a hajóról a vízbe kellett csobbanni, szerencsére csak
térdig érő vízbe, na de odafigyelve, hogy csak most ne ejtsünk semmit a habok
közé. Aztán jött a strichelés a party sziget partján… kerestük a helyi formát,
akivel lebeszélték, hogy átvisz minket Gilire. Miután megtaláltuk és bemásztunk
egy fából készült, kis halász/búvár ladikba elindultunk egy újabb hullámzó úton
a szigetünkre. Azt hittem a nagy sebesség és a nagy hullámok tudják csak
ringatni a hajókat. Tévedtem! Kis hajó, kis hullám és mégis úgy éreztem ezt se
éljük túl…
Amint megérkeztünk és felocsúdtunk a sokkból a
ladikos élmény és pompás látvány után lebeszéltük a srácokkal a másnapi
snorkelezést és elballagtunk Alithoz, a helyi szállásadónkhoz. Alit balinéz, de
itt találta meg a nyugalmát és a bizniszt. Létrehozta a Jepun Bungalows-t(http://jepunbungalows.com/), ami
egy pár eredeti gili hangulatú bungaló gyönyörű kerttel és lazulós reggae zenével.Pálmafák,
egzotikus növények, egy cuki reggeliző terasz és nyugágy a fák hűsében. A
szállás elfoglalása után rögtön indultunk körbejárni a szigetet, ami egy lassú,
kincskeresős tempóban is mindössze két és fél óra volt. A strandolás előtt még
benyomtunk egy bintangot és egy koktélt, aztán fetrengés a parton, a tényleg
nagyon fehér homokban, amit a megkövesedett korallok díszítettek és az óriás kagylók.
Este átszeltük a szigetet, hogy a nyugati parton koktélozva megcsodáljuk a
naplementét. Útközben nagyon bizarr dolgokat láttunk, szoci hangulatú mecsetet
(kb. 200 fős helyi lakosság mohamedán vallású), tyúkudvarra hasonlító jóga
helyszínt, mini lovas kocsikat, frissen fogott tengeri halakat áruló
asszonyokat és sok-sok helyi házat… itt se a pénz boldogítja az embereket. A
parti bárban, ahol a homokba süppedtek a székek, asztalok és a babzsákok minden
pincér be volt tépve. Szólt a Bob Marley és a többi reggae zene és a Marley-ról
elnevezett koktélok voltak a helyi specialitások, amiből nem volt kisajnálva az akohol. Én „Is this love”-ot ittam, Jani szerintem „No women no
cry”-t. J
A keleti oldalon vacsoráztunk, majd korán
nyugovóra tértünk, hogy korán fel tudjunk kelni, megnézni a napfelkeltét.
Kicsit kómás fejjel kisétáltunk, élesítettük a kamerát és a fényképezőket…
Istenem na erre tényleg nincsenek szavak, ahogy aranyba borult a víz és a
Rinjani vulkán mögül előbukkant a Nap, melegítve a bőrünket és a lelkünket. A
feltöltődés után egy fincsi Jepun reggeli és irány a snorkeles csapat. Egy
újabb lélekvesztő fából készült csónakkal vittek ki minket és még vagy 10 másik
embert. A ladik alján volt egy plexi ablak, láttuk mi folyik alattunk.
Elképesztő volt. Több helyen állt meg a csónak, mindig másért. Először teknős
lesen voltunk, sikerült is találni kettőt, aztán veszélyes tengeri kígyót
mutatott nekünk a vezetőnk, majd egy 40 méter mély korall falnál álltunk meg,
ahol aznap reggel láttak egy cápát is. Gondoltam, na köszi, akkor én most a
csónakban maradnék, innen fentről is olyan szép a látvány. J Kb. 2 órát
voltunk kint a vízen aztán jött a henyélés a parton, friss ananász evés és
alkudozás a parti árusokkal. Este ismét a szívós bandánál csodáltuk az Agung (Bali
legmagasabb vulkánja) mögé lebukó Napot. Másnap délelőtt elbúcsúztunk Alittól
és elindultunk vissza Balira szuper élményekkel és csodás képekkel:
