Ez a szerelem több mint 15 évvel ezelőtt kezdődött a kecskeméti könyvtárban. Éppen anyagot gyűjtöttem egy esszéhez, amit művészettörténet órára kellett készíteni. Lapozgattam egy 20. századi festőkről szóló művészeti albumot, amikor egyszer csak megjelent az egyik lapon Frida Kahlo egyik festménye, a neve és hozzá egy rövid leírás az életéről. Ennyi év után is emlékszem milyen érzés volt nézni a képet... mintha valaki megragadta volna a mellkasomban a szívemet és szorított volna rajta egy hatalmasat. A festmény egy korai önarckép volt.
Előtte is láttam rengeteg híres festő önarcképét, sőt volt szerencsém kiállításokon eredeti változatban is megcsodálni jó pár mesterművet, de soha azelőtt és azóta sem volt rám olyan hatással egy önarckép sem. Emlékszem, hogy percekig csak néztem a képet könnyes szemmel és csak miután magamhoz tértem és erőt gyűjtöttem, olvastam el az életrajzát. Csak egy rövidített változat volt, nyilván kevés személyes információval, de éreztem, hogy erről a hihetetlen nőről többet kell tudnom.
Begyűjtöttem az összes könyvet a könyvtárból, ami Frida Kahlo életéről és munkásságáról szól, de nem volt túl sok akkoriban, azóta is megszállottan gyűjtök mindent, ami vele kapcsolatos. Akkoriban (2002) jelent meg az életéről szóló film, amiben Salma Hayek alakítja a rendkívüli festőnőt. Nem tudnám megszámolni hányszor láttam a filmet. Ami az egészben pedig különösen megrendítő, hogy a film forgatása alatt Salma Hayek Harvey Weinstein állandó zaklatásának volt kitéve, közben pedig egy olyan nőt kellett hitelesen alakítania, aki erős volt, szenvedélyes és meghatározta a következő generációk gondolkodását művészetről, szexualitásról és a feminizmusról.
Azóta a Frida Kahlo jelenség és művészete bekúszott még a bőrünk alá is... kifutókon lejtenek modellek Frida által ihletett kollekciókban, hírességek változnak Fridává, még én is Frida Kahlo voltam a farsangi jóga órámon :) :) :) és persze ott van a pólókon, öngyújtókon és még tetoválás formájában sok ember bőrén is.
Sok évet vártam rá, hogy eljussak Frida Kahlo kiállításra, de 2010-ben végre felragyogott a szívem, mert Bécsben retrospektív tárlat nyílt a Kunstforumban. Gimnáziumi művészettörténet tanárnőm egynapos kirándulást szervezett Bécsbe, melynek a fő motivációja ez a kiállítás volt. Naná, hogy nem hagytam ki. Elég galamblelkű nőszemély vagyok és könnyen meghatódom, de azt a meghatottságot, amit akkor éreztem, amikor beléptem a kiállító térbe és elém tárult az az önarckép, amivel az egész "kapcsolatunk" kezdődött, leírhatatlan... csak álltam ott döbbenten, teljesen letaglózva, majd mint egy átszellemült zombi mentem körbe és ittam magamba mindent. Napokkal később is még a hatása alatt voltam és megborzongok még most is, amikor eszembe jut az első randevúnk Bécsben. Ha lehet azóta még jobban szeretem az osztrák fővárost, hiszen lehetővé tette ezt a "szerelmet" kibontakozni és elmélyíteni.
Pár hónapja, amikor megtudtam, hogy Budapesten is lesz VÉGRE Frida Kahlo kiállítás nagyot dobbant a szívem, alig vártam, hogy elérkezzen július és izgatottan beállhassak a Várban, a kígyózó sorba.
Az elmúlt években még közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem a művészetét, amit élete fájdalmai és veszteségei ihlettek... Mindig is érzékeny voltam, átéreztem mások fájdalmát és nagyon bele tudtam valamiért élni magam, de amikor elkezdődött a Frida szerelem álmomban sem gondoltam volna, hogy én is át fogok élni veszteségeket, amik még közelebb hozzák... Vasárnapi randevúnkon már nem csak meghatottan, hanem teljesen megrendülve és átérezve minden fájdalmát jártam képről képre. És most napokkal később érzem azt az erőt, amit Ő sugároz, minden róla készült képen, általa készített festményen... Erős és bátor volt, aki méltán lehet minden Nő példaképe és mindannyian, kik kénytelenek vagyunk a veszteségeinkkel együtt élni megtanulhatjuk tőle, hogyan viseljük méltósággal és fordítsuk a magunk javára....
Örökké szeretlek Friducha...
Azóta a Frida Kahlo jelenség és művészete bekúszott még a bőrünk alá is... kifutókon lejtenek modellek Frida által ihletett kollekciókban, hírességek változnak Fridává, még én is Frida Kahlo voltam a farsangi jóga órámon :) :) :) és persze ott van a pólókon, öngyújtókon és még tetoválás formájában sok ember bőrén is.
Sok évet vártam rá, hogy eljussak Frida Kahlo kiállításra, de 2010-ben végre felragyogott a szívem, mert Bécsben retrospektív tárlat nyílt a Kunstforumban. Gimnáziumi művészettörténet tanárnőm egynapos kirándulást szervezett Bécsbe, melynek a fő motivációja ez a kiállítás volt. Naná, hogy nem hagytam ki. Elég galamblelkű nőszemély vagyok és könnyen meghatódom, de azt a meghatottságot, amit akkor éreztem, amikor beléptem a kiállító térbe és elém tárult az az önarckép, amivel az egész "kapcsolatunk" kezdődött, leírhatatlan... csak álltam ott döbbenten, teljesen letaglózva, majd mint egy átszellemült zombi mentem körbe és ittam magamba mindent. Napokkal később is még a hatása alatt voltam és megborzongok még most is, amikor eszembe jut az első randevúnk Bécsben. Ha lehet azóta még jobban szeretem az osztrák fővárost, hiszen lehetővé tette ezt a "szerelmet" kibontakozni és elmélyíteni.
Pár hónapja, amikor megtudtam, hogy Budapesten is lesz VÉGRE Frida Kahlo kiállítás nagyot dobbant a szívem, alig vártam, hogy elérkezzen július és izgatottan beállhassak a Várban, a kígyózó sorba.
Az elmúlt években még közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem a művészetét, amit élete fájdalmai és veszteségei ihlettek... Mindig is érzékeny voltam, átéreztem mások fájdalmát és nagyon bele tudtam valamiért élni magam, de amikor elkezdődött a Frida szerelem álmomban sem gondoltam volna, hogy én is át fogok élni veszteségeket, amik még közelebb hozzák... Vasárnapi randevúnkon már nem csak meghatottan, hanem teljesen megrendülve és átérezve minden fájdalmát jártam képről képre. És most napokkal később érzem azt az erőt, amit Ő sugároz, minden róla készült képen, általa készített festményen... Erős és bátor volt, aki méltán lehet minden Nő példaképe és mindannyian, kik kénytelenek vagyunk a veszteségeinkkel együtt élni megtanulhatjuk tőle, hogyan viseljük méltósággal és fordítsuk a magunk javára....
Örökké szeretlek Friducha...
