Hosszú évek óta az
egyik kedvenc és meghatározó idézetem Márai Sándor Füveskönyvéből az Arról,
hogy a dolgokat meg kell várni.
"Megvárni,
egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek
-, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni
feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos
emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi
sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők.
Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s
találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és
közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és
személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és
életeddel."
Valószínűleg
azért is ez az, ami ennyire mélyen hatott, mert alapvetően nem vagyok egy
türelmes ember... :) Ez az az erény, jellemvonás, amit nekem tanulnom kell és
milyen érdekes a sors, mert a nagy türelmetlenségem ellenére nekem aztán
tényleg mindenre várnom kell, van amire többet, és van amire kevesebbet. És az
is igaz, hogy a vágyainknak, álmainknak és gondolatainknak teremtő ereje van...
A minap kinyitottam
az otthoni laptopomat, amit ritkán használok. Megnéztem, hogy miket kell róla
lementenem és találtam egy ilyen mappát a fotók között, hogy motiváció. Nem
hittem a szememnek, hiszen teljesen kiment már a fejemből. 2011-2012 körül
csináltam és tele volt képekkel Baliról, Toszkánáról, meseszép szív
alakú eljegyzési gyűrűkről, valamint szép házakról, amiknek totál vidéki tanya
jellegű hangulatuk volt és persze boldog, szerelmes párokról és nagyon szép
gyerekekről, várandós nőkről meseszép pocakkal. Ültem letaglózva a gépem előtt
és azt éreztem hálás vagyok. Hálás magamnak, hogy kitartottam a céljaim és az
álmaim mellett és hálás a sorsnak, hogy amit megálmodtam szépen lassan megtörténik
velem. Hiszen egy éve férjhez mentem, előtte egy évvel egy csodaszép szivecskés
gyűrűvel kérte meg a kezem a szerelmem, Balin voltunk nászúton, majd a 30.
szülinapomon elmentünk Toszkánába. Tervezzük, hogy hamarosan itt hagyjuk a
nagyvárost és vidékre, egész pontosan tanyára költözünk, és persze dolgozunk a
baba projekten is.
És most ennek
kapcsán jutott eszembe az én kedvenc idézetem... Az összes álom közül a
leghatalmasabb és a legjobban vágyott az, hogy édesanya lehessek. Minden
gondolatom e körül forog, minden cselekedetemmel próbálok közelebb kerülni, de
az élet próbára teszi ismét a türelmemet... És csak ezek a szavak
visszhangoznak a fejemben: "Várni egy angyal és egy szent
türelmével..." Nehéz próbatétel várni türelmesen és közben erre fókuszálni
minden energiámmal, de tudom és érzem, hogy ez is azok közé az álmok közé
tartozik, ami előbb utóbb valóra válik, és amikor évek múlva visszaolvasom
ezeket a sorokat, meghatottan dörzsölöm majd ki a szememből a könnyet és nézek
rá a családi képekre...
