Mesélhetnék arról, hogy hányszor jártam orvosnál, kórházban, hányszor vettek tőlem vért, hány ultrahangon és röntgenen estem át, illetve még dicsekedhetnék egy biopsziával is... De nem fogok! Elég ebből a betegség tudatból, elég abból, hogy sokszor a beszélgetéseimet is ezek uralják. Néha azt érzem, hogy rosszabb vagyok, mint egy idős néni a körzetinél. :)
Inkább mesélek Nektek arról, hogy megtaláltam életem sportját, ami nem csak sport számomra, hanem szerelem, lelkibéke és valami, ami mérhetetlenül megváltoztatott. Ez nem más, mint a jóga!
Sokáig szkeptikus voltam és azt gondoltam, hogy a jóga túl lassú nekem és nem fogja azt a hatást gyakorolni rám, mint egy izzasztó aerobic óra. Nem tévedtem sokat... Valóban más a hatás. Sokkal jobb és garantáltan az izzadás sem marad el. :) A jóga megtanított jóban lenni magammal, törekedni saját magam és mások elfogadására és megtanított, hogy nem csak látható izmaim vannak. És a láthatatlanok sokkal jobban tudnak másnap fájni. :)
Egy éve voltam az első jóga órámon, ami egy hatha óra volt. Minden egyes perce egy küzdelem volt, csatáztam végig az elmémmel, a lelkemmel és végig a fizikai határaimat próbálgattam. De a jóga gyakorlás után a relaxáció alatt elaludtam. Elaludtam úgy, hogy körülöttem idegenek szuszogtak, szólt valami relaxációs zene és az oktató is beszélt. És én tényleg elaludtam, sőt még álmot is láttam. Ez az első találkozás azonnal szerelem lett és azóta az életem szerves része.
És ami tényleg csodás a jógában, hogy hihetetlen fejlődésre vagy képes általa. Kezdem visszanyerni gyermeki hajlékonyságomat, egyre erősebb vagyok mind fizikálisan, mind lelkileg. Olyan gyakorlatokat tudok már megcsinálni, amikről még álmodni sem mertem volna korábban. Látom és érzékelem a fejlődést, ami bizakodással tölt el és remélem, hogy hosszútávon a felgyülemlett betegségekben is pozitív változást hoz. Egyszerűen kitartásra és türelemre tanít és ez az amire a legnagyobb szükségem van.
