Napsütötte Toszkána: Volterra, San Gimignano

Gyönyörű napsütéses, de hűvös reggelre virradtunk livornói szálláshelyünkön, ahol egy finom olasz reggeli várt ránk és persze egy jó kávé még az indulás előtt. Ez a nap is a toszkán dombok meghódításáról szól, végig autókázunk ezen a mesés tájon és felkeressük először Volterrát, majd San Gimignanót.

Amikor még csak terveztem az utat sokat gondolkodtam, hogy repülővel vagy autóval érkezzünk erre a szépséges ősi földre, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántuk meg, hogy az autó mellett döntöttünk. Kár lett volna egyetlen útszakaszt is kihagyni! Ahogy elhagytuk a tengerparti utat ismét  ott tornyosultak előttünk a szőlős lankák, az olíva ültetvények és a hatalmas parcella termőföldek gyönyörűen megmunkálva, október lévén felkészülve a télre és a következő évre. Amikor a kanyargós úton közeledtünk Volterra felé, ami kimagasodott a többi domb közül, úgy éreztük meg kell állnunk és először csak messziről csodálni a történelem  eme remek darabkáját. Volterrában nincs autós forgalom, mármint fent a városban, a kocsit a domb oldalban több parkoló valamelyikében, vagy a város alatt található mélygarázsba lehet letenni. Mi az utóbbit választottuk és szép lassan beléptünk egy másik világba, egy másik századba. Persze turisták mindenfelé és nem maradhatnak el a souvenireket árusító üzletek sem, de ettől még nem romlik  az etruszk városka hangulata. Csak barangoltunk a szűk utcákban, szívtuk magunkba a több évszázados illatokat és itt sem maradhatott el az itáliai életérzés. Bevásároltunk estére bort, sajtokat és sonkát és persze egy kis olívabogyót. Elbúcsúztunk Volterrától, ami egyébként azért is világszerte népszerű turista látványosság, mert itt játszódik  az Alkonyat második részének az a jelenete, amikor Edward majdnem feláldozza magát Belláért és kilép a tömegbe csillogó testével. Nyilván mondanom sem kell, hogy nem emiatt érdemes ide elutazni… J

San Gimignano, azaz a tornyok városa szintén dombtetőre épült ősi etruszk hagyományok szerint. Hogy miért a tornyok városa? Nos elég szembeszökő, ennyi tornyot egy kicsi városkában? A középkor tíz emeletes paneljai, ugyanis ezek a magasba törő építmények lakótornyok voltak és hála az égnek elég sok ,elég jó állapotban megmaradt, hogy mi szájtátva bámulhassuk. Egyébként a középkorban a gazdag nemesek több városban is építettek magas lakótornyokat, amolyan korabeli presztízs kérdés volt ez, de csak San Gimignano-ban maradtak meg, sőt a 13 közül az egyik mai napig látogatható. Az egész városka, mintha megállt volna az időben, egy konzerválódott 13-14. század. A Ciszterna téren megpihenve egy kis táska shopping után, ittunk egy újabb kávét és csak bámultuk a tömeget, az emberek sokaságát, ahogy velünk együtt nem tudnak betelni a látvánnyal és élvezik a térre beszökő napsugarakat és a megszámlálhatatlan fotó témát. A sok látnivaló és élmény után megéheztünk, beültünk egy tipikus kockás terítős helyi kis étkezdébe, ahol életem legfinomabb gnocchiját ettem. Még ennyi idő után is érzem a számban az ízét és persze a mellé elfogyasztott Chiantinak. J

Jóllakottan, elégedetten indultunk el utolsó szálláshelyünkre, ahol két éjszakát fogunk eltölteni. Monteriggioni mellett egy családi villa egy nagyon helyes portugál-olasz házaspárral és az eszméletlen cuki gyerekeikkel.

És már csak a romantikus olasz vacsora maradt hátra aznap este…