Napsütötte Toszkána: Firenze

Toszkána körbeautózása is egy bakancslistás történet volt számomra és hál istennek van egy cuki férjem, akit be lehet vonni az utazós álmaim megvalósításába. A négy napos körutazásra tavaly októberben a 30. szülinapomkor került sor. Éjszaka indultunk el Budapestről, hogy reggelre Firenzébe érjünk és miénk legyen az egész nap a felfedezésre. Én már nem először jártam a toszkán régió fővárosában, de Janinak még ismeretlen volt, így mint egy régi firenzei ismerős tudtam neki megmutatni a várost. :)

Az első dolgunk a megérkezésünk után keresni egy kávézót és elfogyasztani az első olasz reggelit egy jó ristrettóval, azért csak hosszú volt az éjszakai vezetés. Miután feldobódtunk a méreg erős kávétól nyakunkba vettük a várost. Az Arno partján sétáltunk egészen a Ponte Vecchio-ig, majd besétáltunk a Palazzo Vecchio-hoz és a Santa Maria del Fiore dómhoz és tettünk nagy kört a belvárosban megcsodálva a mesés építészeti remekműveket. Elképesztő, hogy az ember tényleg koreai vagy japán turistává válik egy ilyen helyen, mert nem tudsz nem ezer millió képet csinálni minden apró részletről. Próbálod magadba szívni az összes momentumot és elraktározni az agyaba, de egy idő után a memória megtelik. :) Azért tényleg nagyon jó, hogy vannak fényképezők és okos telefonok....

A következő megállónk a gótikus Santa Croce templom volt, ami egy hatalmas téren áll és itt nyugszik több híres olasz ember, például Galliei, Michelangelo, Macchivaelli és Leonardo Bruni. Innen elsétáltunk a szállásunkra kipakolni és szusszanni egyet, hogy bírjuk még a délutánt és az estét.

A délutáni sétánk az Arno túl partjára vezetett, ahol róttuk a hangulatos szűk utcákat, majd feltankoltunk az ínycsiklandó gelato-ból. Az Arno folyó túl partja természeti adottságai hasonlóak Budapestéhez, a folyó fölé magasodik a toszkán dombság, amin található a Pitti Palota, a Forte di Belvedere és gyönyörű parkok és hangulatos utak meseszép kilátással. Miután sikerült totálisan lejárni a lábunkat és megcsodálni a naplementét, visszatértünk a belvárosba,a Santa Croce melletti kis utcába, ahol egy pici étterem mini teraszán vacsoráztunk. Toszkán sajt és sonka tál került az asztalunkra Chiantival. Tele pocakkal és hulla fáradtan vissza sétáltunk a szállásra, közben azért még bámészkodtunk és megnéztünk minden épületet kivilágítva is. Ránk fért a pihenés, hiszen a következő nap is mozgalmasnak ígérkezett.