Azt hiszem itt az
ideje befejezni a Bali úti blogot, hiszen pont egy évvel ezelőtt voltunk az
Istenek szigetén... Azóta nem telik el úgy egy nap, hogy ne gondolnék Balira,
az ottani csodás emberekre, a szerethető kultúrájukra és a mesebeli vallásukra.
Nézegetem a képeket és érzem, hogy a szívem egy darabja még mindig ott van, és
vissza kellene menni, megkeresni! :)
Az utolsó napunk már
nagyon szomorkásan telt... érdekes, mert általában az utolsó napokban egy
nyaraláson az ember már egy kicsit vágyik haza, hát ez az érzés minket nem
fogott el. Minden porcikám azt kívánta, hogy maradjunk még. Imádkoztam Agunghoz
és Baturhoz, hogy légyszi egy picit törjetek már ki, legyen egy kis füst, ami
miatt nem tudunk haza repülni. :)
Candidasában
elbúcsúztunk reggel a bungalónktól, a tengerparttól, megettük az utolsó
reggelinket, majd elindultunk sofőrünkkel a Padang Padang Beachre. Útközben
megálltunk egy templomnál, ugyanis aznap volt Telihold és ilyenkor nagy ám az
ünnepség, a felvonulás. A város apraja-nagyja elindul a templomba a
felajánlásaikkal imádkozni.
Miután szétbámultunk
mindenkit és magunkba szívtuk a füstölők illatát továbbálltunk. Megérkeztünk
Bali déli csücskébe, ami közkedvelt szörf paradicsom. Ameddig a szem ellát
mindenhol kócos szörfös fiúk és lányok robogóra biggyesztett deszkákkal
nyomultak. Padang Padang Beach egyébként az Ízek, imák, szerelemek című filmből
is ismerős lehet, hiszen a strandos jeleneteket itt forgatták, amit egyébként
nem csodálok. Egy óriási sziklatömb hasadékában volt egy lépcsőszerű
képződmény, ami levezetett minket a homokos, de sziklákkal csipkézett strandra.
Éppen szörf verseny volt, szóval hullámokból és multikulti strandolókból nem
volt hiány. De azért voltak elhagyatott, a víz által elzárt részek, amiket
igyekeztünk felfedezni és még egyszer utoljára magunkba szívni, a sós víz,
alga, naptej és friss szellő illatkombót….istenem de hiányzik!
Következő állomásunk
Uluwatu sziklatemplom volt, ami része annak a 9 tenger mentén épült
templomoknak, amik azért épültek, hogy megvédjék a balinézeket a tenger
démonjaitól. A hatalmas sziklafalak mentén végig tudsz sétálni és gyönyörködni
a tengerben és az eszméletlen kilátásban. A templom elképesztő magasságban van,
azt hiszem, ha itt kellene imádkoznom, nehezen tudnék a mantrákra és istenekre koncentrálni.
J
Az utolsó naplementét
és vacsorát Jimbaran hosszú homokos partján töltöttük. A finomabbnál finomabb
tengeri herkentyűket kínáló éttermek sora várja a turistákat végig a parton. A „terasz”
vagy „kerthelyiség” itt nem más, mint a homokos part, az asztalok és székek szemben
a tengerrel vannak elhelyezve, hogy véletlenül se maradj le a naplementéről.
Nagyon szép és tartalmas utolsó napot töltöttünk el Balin, az álmaink szigetén.
Soha nem felejtjük el az itt szerzett élményeket, barátokat és alig várjuk,
hogy visszatérhessünk!
VÉGE…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése