Mese egy csoda születéséről

Lassan egy hónapja részese lehettem egy igazi csodának!

De kezdjük az elején ezt a mesét... egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kismama és baba-mama jógaoktató képzés három évvel ezelőtt a Sarasvati Alapítvány szervezésében, ahol egy szuper csapattal volt szerencsém elmélyülni a várandósság, szülés és születés, anyaság rejtelmeiben. Ezen a képzésen találkoztam Kamillával, akiben egy remek és erős nőt ismerhettem meg. Sokat és jókat beszélgettünk az együtt töltött tanulós, jógás hétvégéken. Miután vége lett a tanfolyamnak mindenki ment a maga útján, volt aki folytatta a képzéseket, ahogy én is, volt aki rálépett az anyaság csodaszép útjára, van aki szerencsére azóta is oktat várandós és baba-mama jógát is, ahogy én is. :)

Teltek a hónapok, sok újat tanultam a jóga által magamról és a világról, értek veszteségek és a fájdalmamban megértő barátra és sorstársra találtam a messzi távolból Kamilla személyében. Sajnos neki is át kellett élnie azt a szörnyűséget, amit sokunknak, de mivel egy erős és bátor csajról van szó, szerencsére ő is tovább tudott lépni és nem adta fel az álmát, hogy egyszer édesanya lesz. Két évvel ezelőtt szintén a Sarasvati Alapítványnál indított dúla képzésen egy fantasztikus önismereti és gondolatébresztő utazáson vettem részt. Tudtam, hogy nekem az a küldetésem, hogy része legyek a születés és a szülés csodájának, hogy segítőként kísérhessem a nőtársaimat a várandósság, a gyermekágy és az anyaság sokszor rögös útján és ha lehetőségem nyílik szebbé, meghittebbé varázsoljam számukra a szülés élményét. A képzés után nagyon sok várandóssal volt dolgom, sok tanácsot tudtam adni, sok történetet hallgattam végig és sorban születnek azóta is kis csodák a környezetemben.

Pár hónappal ezelőtt üzenetet kaptam Kamillától, amit legalább háromszor olvastam újra és újra, könnybe lábadt szemekkel, meghatódva tudatosítottam, hogy a levél arról szól, hogy legyek a kísérője, a részese az ő szülés történetének. Természetesen elfogadtam a felkérést és boldogan vágtam bele a felkészülésbe, hiszen számomra ez volt az első lehetőség dúlaként kísérni szülést. Elméleti szinten sokat segítettek a képzésen vett jegyzetek, valamint Noll Andrea Nandu Vajúdástámogatás mindenkinek című könyve. Sok születésről néztem meg vlogokat, videókat, illetve tovább képeztem magam aromaterápiából, hogy az illóolajokkal is segíthessem őket. 35 hetes volt Kamilla várandóssága, amikor meg tudtam őket látogatni és megbeszéltük a részleteket, hogy mit és hogyan szeretne, milyen elvárásai vannak, milyen módon szeretne szülni, mire van szüksége. Mivel három éve nem találkoztunk, csak mindig üzenetekben értekeztünk ez egy jó hosszú és tartalmas egymásra találás volt. Nagyon szimpatikus volt végig, hogy őszintén beszélt nekem magáról, az érzéseiről, hogy hogyan élte meg a veszteségeket, a várandósságot, a sok kezdeti nehézséget. Mindig mondtam is neki, és azóta is sokszor elhagyta a számat, hogy borzasztóan büszke vagyok rá emiatt.

Teltek a hetek és egyszer csak megérkezett a már nagyon várt hívás. Kamilla hangja izgatott volt, ahogy közölte, Barbi mi most indulunk, mert elfolyt a magzatvíz. Így aztán augusztus 6-án kedden hajnalban egy gyors kávé után elindultam Kecskemétről a fővárosba, a bababarát Szent István Kórházba, ahol szerettük volna háborítatlanul és a lehetőségekhez képest minél természetesebben világra hozni Gusztit. Reggel öt órától már együtt hárman vajúdtunk, fokozatosan és szép lassan haladt előre a folyamat, a fogadott a szülésznő és az orvos nem bolygatott minket, csak amikor szükség volt rájuk. Igyekeztük minél jobban megkönnyíteni Kamilla vajúdását, de sajnos egy hosszú, fájdalmas és embert próbáló nap után császármetszés mellett döntött a szülészorvos és végre megszületett egy 4,5 kilogrammos 60 centiméteres csodababa, Guszti. Apukával a szülőszobán vártunk rá és amikor a szülésznő meghozta a majdnem csupasz újszülöttet rögtön ráhelyezte apuka meztelen mellkasára. Nagyon megható volt látni, ahogy ők ketten egymásra találtak, ahogy az életrevaló, erős és nagy baba rögtön keresi a cicit, emelgeti a fejét és ismerkedik az új világgal. Szerencsére a császármetszés komplikációk nélkül lezajlott és Kamilla is nagyon jól viselte, gyorsan bekerült az őrző szobába és már hozták is a csecsemősök a babát és segítették cicire helyezni, jött a védőnő is, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Tényleg bababarát kórházról van szó, megtapasztalhattam egy hosszú nap folyamán. Miután meggyőződtem, hogy mindenki jól van és megcsodáltam az újdonsült családot, fáradtan, de annál boldogabban mentem haza. Nagyon izgultam, hogy tudtam-e segíteni, hogy volt-e értelme annak, hogy ott vagyok velük, hogy hogyan éli meg Kamilla a jelenlétemet, tényleg szüksége volt-e rám, megkapta-e azt tőlem, amire vágyott... válaszoljon ő a saját szavaival, mert engem még most is megríkatnak a sorai:

"Nem tudom elmondani, mennyire hálásak vagyunk neked, nagyon sokat jelentett, hogy ott voltál, Csabi nem tudta volna egyedül végigcsinálni. Szerintem a világ legjobb dúlája vagy! Nekem több is annál! Köszönöm!"

Én köszönöm... <3


Eddig is tudtam, hogy a nők csodálatos teremtő lények, emberfeletti és elképesztő az, amit egy nő elvisel, amit túl tud élni és mindezt teszti bátran, szíve legnagyobb szeretetével. Kamilla is egy ilyen szuperhősnő a számomra!
Határtalanul hálás vagyok és büszke, hogy ott lehettem velük, részese lehettem a csodájuknak, hogy a lehetőségeimhez képest tudtam nekik segíteni és általuk átélhettem a szülés élményét!

Azóta Guszti lassan egy hónapos és szépen fejlődik, ügyes baba, néha fáj a pocakja, de egy igazi csoda! Kívánom, hogy legyen hosszú, boldog és egészséges élete!

Még egyszer köszönöm Nektek Kamilla és azt is, hogy megírhattam a történetünket!