Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy amikor a végéhez közeledik az év, megállok egy pillanatra és végig gondolom mi történt velem és a szeretteimmel. Sikerült-e megvalósítani az év elején kitűzött célokat, milyen nehézségekkel kellett megküzdenem és persze indulhat a jövő tervezése, jöhetnek az újabb kihívások, újabb álmok megvalósítása.
Az egyik idei célom az volt, hogy az egészségemet rendbe tegyem és egy ép testben, ép lélekkel zárhassam az évet. Már januárban elmentem egy alapos kivizsgálásra, ahol kiderült, hogy a sok hormon kezelésnek és a traumáknak köszönhetően teljesen felborult a már több sebből vérző hormonrendszerem. Kezdődő endometriózist, pajzsmirigy gyulladást és zavarodott petefészek működést diagnosztizáltak. Ezek már külön-külön is nehezítik egy baba érkezését, de így halmozottan... gondolom nem kell részleteznem. Hála az égnek egy szakértő kezei közé kerültem, aki a női testet egy holisztikus rendszerként kezeli és a pácienseit érző, egyedi emberként vizsgálja. Dr. Pusztai Zoltán nőgyógyász orvos volt az első olyan szakember, aki érthetően, de a legnagyobb együttérzéssel elmagyarázta mi hogyan is működik, mi mivel van összefüggésben, mi az amire oda kell figyelni, mit kell megtenni azért, hogy a legnagyobb eséllyel folytathassuk a harcunkat egy egészséges babáért. Nagyon szimpatikus a hozzáállása miszerint nem gyógyszerekkel akar teletömni, hanem a terápiát gyógynövényekre és alternatív gyógymódokra alapozza és csak akkor vonja be a gyógyszert, ha olyan súlyos az elváltozás, amin mondjuk mással nem tud javítani. Minden alkalommal amikor megyek hozzá kontrollra egyre jobbak az eredményeim és ennek köszönhetően más folyamatok is beindultak, amik a lelkemre is kihatással vannak. Ép test, ép lélek. Szóval ha bárkinek gondjai vannak a hormonrendszerével nagyon jó szívvel ajánlom Dr. Pusztai Zoltánt. (http://infravizsgalat.hu/orvos/)
És ha már az ép test és ép lélek szóba került, akkor nem hagyhatom ki a sorból a jógaoktatást, a jógagyakorlást. Több mint két éve megálmodtam a Jepun Joga "kisvállalkozást" (http://facebook.com/barbarinha85/), ami persze inkább egy vállalás, hivatás. Vállaltam, hogy a legnagyobb szeretettel és a lehető legmélyebb tudással adom át az embereknek a jóga gyakorlásának csodáját. Nagyon küzdelmes és nehéz volt a kezdet, rengeteg energia, idő, pénz és SZERETET kellett hozzá, hogy bővüljön a Jepun Joga csapat, hogy minél több ember megismerjen engem, a módszeremet, amivel a jóga szeretetét közvetítem. Elmondhatatlanul büszke vagyok, hogy már több mint 100 ember jógázott a kezeim alatt, és megszületett a Jepun Joga Család, akikekkel hétről hétre értékes pillanatokat töltünk együtt, egymást motiválva, fejlődve. A két év alatt mind a közel 350 órát, amit oktatással töltöttem élveztem és minden egyes pillanatban azt éreztem, hogy ez az, amit csinálni akarok, ez az ami boldoggá tesz és ez az én utam. Azt hiszem nagyon ritka, hogy valaki ennyire biztos legyen benne, hogy a hivatását illetően jó helyen van. Ezért is nagyon hálás vagyok!
Nagyon érdekes fordulatnak érzem, hogy annak ellenére, hogy a sport mindig jelen volt az életemben, de inkább éreztem kötelezőnek, mint igazi élvezetnek, egészen addig, amíg rá nem találtam a jógára, ami megtanított elfogadni, szeretni a testem és motivál a fejlődésre és nyitottá tesz más lehetőségekre is. Tavaly rátaláltam Barátnőmnek köszönhetően egy mozgásformára, ami számomra nagyon jól kiegészíti a jóga gyakorlást. A Power Plate technológia harmonikus rezgéseket juttat a testbe, miközben erősítő és akár nyújtó gyakorlatokat végzünk a gépen állva, ülve, fekve. :) Biztos vagyok benne, hogy ennek a rendszernek és a jógának együttesen köszönhetem, hogy újra átjárható mindkét petevezetőm, annak ellenére, hogy az orvosok azt mondták az eredeti állapotom maximum stagnálhat, de megjavulni nem fog. Tévedtek... ;)
A 2018 tényleg az egészségemről és az álmaim megvalósításáról szólt. Gyerekkorom óta szerettem volna megtanulni lovagolni, mindig csodálattal néztem a lovas filmeket, és vágytam rá, hogy összekapcsolódva ezzel a különleges lénnyel lobogó hajjal vágtázzak valami meseszép tájon. Idén májusban beiratkoztam lovasoktatásra és azóta rendszeresen, hétről hétre kint vagyok a farmon (https://juliafarm.gportal.hu/) és gyakorlok. Az első vágtázás Carmen hátán olyan élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni és mai napig nem értem, hogy tudtam e nélkül éni az elmúlt 33 évben és megfogadtam soha nem is akarok olyan életet élni, amiben nincsenek jelen a lovak és a lovaglás.
Szóval összességében nagyon elégedett vagyok ezzel az évvel és büszke vagyok magamra és a kitartásomra. Már csak egy nagy álmom várat magára, de ilyenkor eszembe jutnak Márai Sándor szavai: "Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek a találkozásra..."
Mindenkinek csodás év végi elcsendesedést és szeretetteljes Ünnepeket kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése