Nem titok, hogy nagyon régóta szeretnék kisbabát
és talán még régebben kiskutyát… Sokáig egyik sem fért volna bele az
életvitelembe, de mióta férjnél vagyok, azóta a gyerek projekt aktuálissá vált,
mert végre a megfelelő ember mellett vagyok, akinek szintén a család a
legfontosabb, és akivel bátran belevághatnunk életünk legnagyobb közös
kalandjába. A másik nagy álmom egy kutyus. Persze az én férjem nem egy tartsunk
kutyát a lakásban típus, de megígérte, hogy ha majd várandós leszek, és már
otthon leszek, akkor lehet kutyánk, mert lesz rá időm… stb. Csak egyetlen
bökkenő volt az ő elméletével, méghozzá, hogy sajnos nem annyira akar ez a várva-várt
gyermek jönni. Mi türelmesen várjuk, de sajnos nehezített pályán, egy „kis”
handicap-pel indultunk el a gyermekvállalás útján. Férjem látván szomorúságomat
úgy érezte, hogy ezt a hatalmas űrt be kell valahogyan tölteni, amíg nem jön az
embergyerek. Feladta minden fenntartását, erőt vett magán és az előítéletein és
meglepett egy babakutyával. Méghozzá pont azon az estén, amikor először voltunk
a lombikos konzultáción. Elindult a gyerekprojekt és közben már család is
lettünk. Gandhi, a francia bulldog bébi bearanyozza minden napunkat, mosolyt
csal az arcunkra és olyan szeretetet kapunk tőle, hogy az leírhatatlan. Van egy
kis lény, aki tőlünk függ, de aki feltétel nélkül szeret minket és boldogságot
hoz a mindennapokba.
Úgy nőttem fel, hogy mindig volt kutyám. Tudom mekkora
kincs, ha az embernek van egy négylábú barátja, egy társa, egy gyereke. Mivel
kertes házban vidéken cseperedtem, így adott volt, hogy a kutyák kint voltak a
kertben. Nem volt tapasztalatom és persze a férjemnek sem, hogy milyen az,
amikor a kutya bent van veled a lakásban, osztozol vele mindenben. Ott van,
amikor tusolunk, amikor eszünk, amikor alszunk. Olyan, mint egy kis matrica,
ránk van tapadva és mi élvezzük, alig tudunk betelni vele, kis szeretetgombóc.
És ami hab a tortán, hogy a nagyszülők is imádják. Bárhová megyünk vele ő a
sztár, szóval lett egy szőrös gyerekünk és alig várjuk, hogy megérkezzen a
kistesója, persze neki már csak két lába lesz és reméljük nem lesz szőrös. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése